A Gímeskosztolány községben található Szent György templom az egyik legrégebbi templom a mai Szlovákia területén. A szakértők véleménye szerint a templom valamikor a XI. században keletkezett. A templom eredetileg négyzet alakú négyszögletű hajóból állt, melyet trapéz alakú szentély zárt. A XIII. században az épületet román stílusú négyzet alakú hajóval és karzattal bővítették. Az 1721-es évben a templomhajó famennyezetét téglaboltozatra cserélték, a nyugati homlokzathoz pedig szokatlan módon barokk sekrestyét építettek. Újabb rekonstrukcióra 1964 és 1965 között került sor, amikor a helyi lakosok lebontották a barokk sekrestyét és a templomhoz modern bővítményt építettek, ami azonban súlyosan megzavarta a templom középkori jellegét.
A templom építészeti látványosságai közül kiemelkedik a román kori hajó déli oldalán található portál. A belső térben román stílusú empórium, homokkő keresztelő medence és téglából készült szószék található.
A templom freskódíszének a mai napig csak egy része maradt meg. A hajóban jeleneteket találunk az Ószövetségből és Szűz Mária életéből. A helyi freskók régi voltának bizonyítéka pl. a Háromkirályok imádása jelenet, ahol a figurákat hegyes fríg sapkát viselő keleti mágusokként ábrázolták

A kiszombori (Magyarország, Csongrád-Csanád Vármegye, Makói Járás) körtemplom a Dél-Alföld azon kevés kora-középkori építészeti emlékei közé tartozik, melyek szinte sértetlenül fennmaradtak. A templom a Kaukázus-vidék keresztény építészetére jellemző vonásokat hordozó, hatkaréjos téglaépítésű rotunda, melyhez hasonló a Felső-Tisza mentén található Karcsán (Borsod-Abaúj-Zemplén Vármegye, Cigándi Járás) és Gerényben (Horjany, ma Ungvár része), valamint Kolozsmonostoron (ma Kolozsvár része) található. Az említett épületek teljesen egyedülálló típust képviselnek, sem a déli, sem a nyugat-európai templomokkal nem rokoníthatók. Ilyen felépítésű körtemplomok legközelebb a Kakukázusban, Örményország területén találhatók.

Somorja (Nagyszombati Kerület, Dunaszerdahelyi Járás) református temploma a Csallóköz egyik legrégibbi gótikus temploma. Eredetileg katolikus templomnak épült a 13. században, s az akkori épületet a mai főhajó és a nyolcszög három oldalával záródó kora gótikus stílusú szentély képezte. A késő román stílus jellegzetességei a templom külsején s belsejében máig felfedezhetők: hatalmas, vastag falak, a keskeny ablakok, tégladíszítésű pillérek. A templom szentélyének és hajójának falait, valamint mennyezetét a 13. és a 16. század között keletkezett freskók díszítik. A szentély díszítése rendkívül gazdag: a bejáratot képező diadalíven az Ószövetség nyolc legfőbb prófétájának mellképe látható, míg a szentélyben az Újszövetség történetei elevenednek meg. A szentélyfreskók központi alakja Szűz Mária, a képek az ő életének legfőbb eseményeit mesélik el.

A kolozsnémai (Nyitrai Kerület, Komáromi Járás) református templom legfőbb érdekessége a nyugati végén látható félkör alakú falazat, amely az Árpád-kori körtemplomnak a megmaradt része. Ez a templom kőből épült, feltehetően a 12. században. A napjainkban látható templom 1793-ban készült, amikor is keleti irányban megnyújtották a régi falakat, s egy évre rá fatornyot ácsoltak a nyeregtető fölé. 1819-ben a templom napnyugati végén egy ablakot vágtak, hogy világosabb legyen. A templom sík mennyezete és a nyugati oldal karzata 1823-ra lett kész. 1857. szeptember 1-jén tűzvész pusztította el szinte az egész falut. A megsérült templomot a következő év májusára helyreállították. 1928-29-ben renoválták, az 2002-2004 között pedig elvégezték teljes műemléki helyreállítását.